Egy kis én
1. fejezet
(Nem értem miért)
Reggel 06.30
-Dan!!!!!!!!!!!!!!!! Gyere ide de azonnal!! -modta anya.
Jó reggelt mindenkinek! -gondoltam magamban. Már megit mit csinál a drága kisöccsém?! Na mindegy senkisem ronthatja el a napom, hiszen ma van a 13. születésnapom!Bár apu is velünk lehetne a mai napon, de a múlton nem lehet változtatni. Pláne, ha azt se tudod mi az. Na mindegy.
- Boldog születésnapot! -nyitott be a szobába anya. Mi a terved mára?
- Hát nem is tudom, úgy gondoltam talán elmennék egy moziba csak hát egyedül nincs kedvem.
- Ne kezd már megint kislányom, tudod hogy nem volt más választásunk.
- De miért?
- Majd hamarosan megérted, tudod mit majd mi elmegyünk veled a moziba. Te, Dan és én.
- Bejöhetek? -kérdezte szomorúan Dan. Boldog szülinapot Emike!
- Mondtam már hogy a nevem Emma nem Emmike!
- Na, gyerekek ne veszekedjetek!
- Nem értem engem miért szidsz le, nem is csináltam semmit.
- Dan feltakarítottad a nagymama lámpáját?
- Igen.
- Már értem, hogy miért hívtad reggel le magadhoz Dant.Te törted el, hogy lehetsz ilyen bénga?
- Hagyjál már.
- Na menjünk reggelizni.
2. fejezet
(Kezdődjön már)
- Anya mikor érünk már oda? -kérdezte Dan.
- Nemsokára drágám.
10 perccel később
Végre megérkeztünk -gondoltam magamban, miközben a drágalátos öcsikém átmászott a lábamon.
-Mit fogunk megnézni? - kérdezte Dan kiváncsiskodóan.
- Gyertek gyerekek álljunk sorba.
- Meddig kell még sorba állni?
- Nem sokára mi jövünk.
- 2 db. diákjegyet és 1db. felnőtt jegyet szeretnék.
- Fáradjanak be.
-12 b lesz az ön termük.
- Gyertek gyerekek.
- Kezdődik a film.
Ez meg mi a frász? elégedetlenkedtem. Nem is ezt akartuk megnézni tudtom szerint. Ekkor láttam meg hogy mi a 12 a, teremben vagyunk, azonnal szóltam anyuéknak.
- Anya nem jó teremben vagyunk.
- Tényleg, akkor menjünk át. -mondta értetlenül anya, mert nem tudta hogyan kerühettünk oda. Óh ez lesz az.
Közben bementünk a mostmár 12 b terembe. A film az valami dög unalom volt, ráadásul lekéstük a film első felét, ha még ez se lett volna elég egész végig az öcsém szürcsölését kellet hallgatnom. De végre mostmár itthon vagyunk.
3. fejezet
(Az ajándék/ok)
- Emma gyere le egy kicsit a nappaliba.
- Máris.
Szépen andalogva lesétáltam. És tanakodtam magammal, magamban a mai napról, ekkor még nem tudtam, hogy nem ez a nap csúcspontja.
- Menjél el a szobámba ott van az éjjeliszekrényen Emma ajándéka, de siess Dan.
- Na hát akkor boldog szülinapot Emma ezt kettőnktől kapod.
- Jujj. Mi ez? Ez egy könyv. Köszönöm szépen.
- Jól van Dan bemehetsz a szobádba.
Ezzel együtt én is sarkon fordultam és bementem a szobámba. Elég szomorú voltam, sírni lett volna kedvem, de nem tettem. Anya nem sokkal később kopogott a szobám ajtaján.
-Bejöhetek ?
- Persze, gyere csak be.
- Láttam nem igazán örültél az ajándékodnak.
- De, örülök.
- El kell mondanom neked valamit. Tudom kislányom, hogy nehezen viseled azt, hogy elköltöztünk. És azt is tudom nem érted miért kellet elköltöznünk. Az igazság az, hogy..
- Nyögd már ki anya.
- Édesapád és én szóval.
- Elváltatok?
- Nem, hanem VARÁZSLÓK vagyunk.
- Na persze el is hiszem!? Ne akarj már ezzel beetetni én nem Dan vagyok, nem vagyok már olyan kicsi. Ne hidd azt, hogy én ezt elhiszem. Majd ha az a bizonyos piros hó esik.
- Kislányom figyelj rám.
Ezután arra figyeltem fel, hogy a szobámba a tárgyaim egyszere felemelkednek, összezsugorodnak, majd földet érnek. Erre való reakcióm:
- Hát tényleg igaz?
- Igen. Az igazi ajándékod az, hogy te nem egy átlagos gyerek vagy, hanem egy ifjú varázsló, de csak akkor lehet belőled igazi varázsló, ha ezt a titkot nem árulod el senkinek. Az iskolába ténylegesen körülbelül 2-3 napot fogsz járni.
- És hogy lesz azután?
- Varázslóiskolába fogsz járni amit néha itthon, néha külföldön fogsz elvégezni.
- Itthon alatt a várost érted vagy pedig a házunkat.
- A házunkat. Ne feledd senkinek egy szót se, még az öcsédnek se.
- Majd ha elég idős lesz és alkalmas arra, hogy varázsló legyen megtudhatja.
- Anya lehet még egy kérdésem?
- Persze drágám.
- Miért nincs velünk apa?
- Azért mert édesapád, mert hát küldetésen van.
- Veszélyes ez a küldetés?
- Nem drágám. Na, de most már lefekvés.
- Okés.
- Jó éjszakát!
- Jó éjszakát!
Amikor anya azt mondta, hogy apa küldetésen van, mintha hazudott volna, nem nézett a szemembe, közben elcsuklott a hangja. És amikor azt mondta nem veszélyes a küldetés, még jobban észrevettem, hogy nem mond igazat. De az is lehet, hogy tévedek, de nem tudom. Most már tényleg le kéne feküdnöm, mert nagyon álmos vagyok.
4. fejezet
(Kuka)
- Emma gyere reggelizni.
- Jövök.
- Anya, annyira izgulok milyen lesz az új suli.
- Ne izgulj. Inkább edd a reggelidet.
- Hol van Dan?
- Még nem ébresztettem fel. Beszéljünk egy kicsit a tegnapiakról. Nem baj ha félsz, hiszen ez az első alkalom amikor új, teljesen ismeretlen emberekkel, gyerekekkel találkozol . Az se baj, ha első nap nem szerzel barátokat, hiszen úgy is csak 2-3 napig jársz abba a suliba. Kérsz még palacsintát?
- Nem, köszönöm.- Akor induljunk az iskolába.
2 órával később ezt halottam:
- Figyeljétek már 2 órája nem szólalt meg.
- Ő olyan mint egy... kuka.
- Tényleg. Még jó, hogy Nelli néni üres padba ültette.
Egész nap csak azt hallotam, hogy milyen csúnya vagyok, milyen csöndes természet vagyok, bár ezt a matek tanár Ann néni mondta. Ezután meghallotam 13:30- kor az utolsó csengetést. Végre mehetek haza -gondoltam magamban, ekkor lépett oda hozzám egy szökésbarna hajú, kékes szemű, izmosabb testalkatú fiú.
- Szia. A nevem Chris.
- Szia. A nevem Emma.
- Hallottam milyen undokul viselkedtek veled az osztálytársaink. A nevükben is bocsánatot szeretnék kérni.
- Semmi gond.
- Haza kísérhetlek?
- Persze.
- Akkor menjünk.
5. fejezet
(Bemutassam?)
Haza felé azon tűnödtem magamban, hog bemutassam- e Christ.
- Na én itt lakom. -mondtam miközben elértük a 13. házszámot.
- Milyen száp a lakásotok.
- Köszönöm. - mondtam egy kicsit félénkebb hangon.
- Szia Emma.
Hallottam öccsém gúnyosabb hangján. Ezután ezt hallottam.
- Anyuuu! Emma haza hozott egy fiút.
- Jól van kicsim most már befelé a szobádba.
Na most már biztos voltam benne, hogy nem úszom meg a bemutatást. Anya kilépett az ajtón.
- Szia Chris nem szeretnél bejönni?
- De, szívesen.
Aztán Chris egy jó fél óra múlva haza ment.
- Én bemegyek a szobámba és megírom a leckét.
- Jól van menjél csak.
Kicsit meglepödtem azon, hogy anya nem is kérdezősködött. Úgy sejtettem, hogy majd egy kicsit később bekopog. Nem is történt másképp. Valaki kopogott. Kopp-Kopp.
- Gyere be anyu.
- Dan vagyok.
- Mit akarsz?
- Megkaphatom a telefonodat? Játszani szeretnék.
Gyorsan átgondoltam van-e valami olyan a telefonomon amit Dan nem láthat, aztán úgy gondoltam, hogy nincs ezért oda adtam neki. Ezzel ő sarkon fordult és ki is ment a szobámból. Tovább gondolkodhattam azon, mi is történt ma velem. Nagy meglepetésemre már 21:00 volt és még anya nem jött be a szobámba. Úgy gondoltam, hogy lefekszek aludni erre anya kérdezi, hogy bejöhet-e.
- Persze.
- Tetszik neked ez a fiú.
- Jaj, anya ha hagyjál már.
- Jól van, kész van a házi feladatod?
- Igen.
- És meg is tanultál?
- Igen.
- Akkor jó éjszakát.
- Neked is.
Ezzel kisétált a szobából. Nem akartam megmondani neki, hogy igenis belezúgtam Chrisbe.
6. fejezet
(Első otthoni varázslóiskola)
- Szia Emma. Én vagyok az új tanárod.
- Jó napot! - mondta anya miközben rám pillantot, hogy el ne felejtsek köszönni.
- Jó napot! - mondtam kicsit meglepetten, hiszen egy nappal hamarabb jött a varázstanár!
- A nevem miss Dherin.
- A nevem Emma.
- Én missis Thorento vagyok.
Mondta anya miközben én figyeltem a hatalmas bíbircsókjait miss Dherin-nek. A ruhája hosszú smaragd színű volt. A haja félhosszú barna színű volt. A fél fogsora hiányzott.
- Na kezdhetjük az első leckét.
Eközben kinyílt egy titkos ajtó. Miss Dherin és én bementünk a titkos ajtón, de anya nem jött velünk.
- A könyveidet az asztalon találod. -mondta szigorúan miss Dherin.
Leültem az asztalhoz.
- Ismertettem a szabályokat. Te mindig úgy teszel, hogy a kedvemben járjál. Nem beszélsz vissza. Nincs evés és ivás óra közben. Ha nem kérdezlek nem beszélsz. Ha kérdésed van jelentkezel. Van kérdésed?
- Nincs.
- Akkor az első órának vége is van. Jövő héten találkozunk. De még mielőtt kirohannál a teremből vedd el a kupacból a Varázslás alapjai című könyvet nyisd ki az első oldalon és karikázd be az oldalszámot. Jövő hétre tanuld meg, mert ki fogom kérdezni tőled. Írásban vagy szóban azt még nem tudom. Akkor ennyi lenne mára
- Viszont látásra.
- Viszont látásra. -mondta még mindig szigorúan miss Dherin.
Erre mindketten kivonultunk a teremből. Miss Dherin elment, de nem akárhogy, hanem teleportálással. Utána olyan füst áradt a szobába, hogy Anyuval majdnem megfuladtunk.
- Milyen volt az első óra Kicsim?
- Kicsit ijesztő, elég szigorú miss Dherin. Valami fura volt benne.
- Áh, te csak azt hiszed, hidd el nekem. Az én tanárom ennél sokkal, de sokkal szigorúbb volt.
- Hiszi a piszi, aki elhiszi.
- Ne szemtelenkedj.
- Csak vicceltem.
- De most már menjél a szobádba és kezdj el tanulni.
Így is tettem felmentem a csigalépcsőn az emeletre és elkezdtem tanulni.
7. fejezet
(Tanulás)
Na kezdjünk is neki.
Szrinku pi de man du fille
szrinkpu pi de men sa liffe
Amikor ezt kimondtam arra lettem figyelmes, hogy a tárgyak megnőttek, de rájöttem, hogy én kicsinyültem le. Itt azt írja hogy visszafelé kell elmondani, hogy visszaforduljon a varázsige
Épp, mikor elmondtamvolna visszafelé a varázsigét Dan belépett a szobámba.
- Te meg mit csinálsz? Te mondod nekem, hogy ne beszéljek halandzsa nyelven.
- Mit szólsz bele? - ordítottam.
Ekkor anya belépett a szobámba és kiküldte Dant.
- De anya Emma ordított.
- Jó, de ez az ő szobája. Egyébként vele is elfogok beszélgetni. Na most már menjél a szobádba.
Ezzel Dan kiment és becsapta maga után az ajtót. Anya utána ment és elmagyarázta, hogy ezt mért nem szabad. Büntetésül egész nap amikor ki akar menni a szobájából előtte ötször ki-be kell csuknia a szobája ajtaját.
Anya vissza jött a szobámba.
-Na, hogy megy a tanulás.
- Nem igazán.
- Akkor gyakoroljad, mert mindjárt itt lesz a tanárod és mentek Monte Carlo-ba.
- De hisz miss Dherin azt mondta, hogy csak 1 hét múlva találkozunk.
- Vele igen, de most mister Kovaik jön. Lassan készítsd össze a böröndödet. Én nem leszek itthon, elmegyünk fagyizni Dan-nel.
- Okés
- Te csinálj úgy mindet,mint miss Dherin-nél. Most viszont még egy kicsit tanulj.
- Szia.
- Szia.
8. fejezet
(Apa!)
- Jó napot mister Kovaik!
- Szervusz Emma!
Külsőre ne volt semmi különleges mister Kovaikban. Nem volt se sovány, se kövér. Mi közben elemeztem félbeszakított.
- Indulhatunk? -kérdezte kissé hangosan, de szolídan.
-Természetesen. - próbátam tisztelettudóan válaszolni.
Ezzel már el is tűntünk.
|